1.Rész - Mi is van most velünk?

Bella vagyok. Van egy férjem, Edward. Ő vámpír. Én is az vagyok. De mikor a lányunk, Renesmee fogant, én még ember voltam. (A születésekor a férjem átváltoztatott vámpírrá.) Így viszont Renesmee félig ember félig vámpír. Félig vérrel táplálkozik félig emberi táplálékot eszik. Fele annyit kell pihenjen mint egy átlagos ember. De még így is többet és egy egyszerű halandónál. Azonban gyorsabban is nő, mint egy átlagos ember. De egy másik félvámpír megállt a fejlődésben felnőtt korában így nyugodtan végig nézhetjük ahogy Renesmee felcseperedik. Viszont, ott van egy nyomasztó "társaság" A Volturi. Ők azok akik a vámpír-társadalom fő emberei. Ők, ha kinéznek maguknak valakit egy klánból nem nyugszanak, míg meg nem szerzik maguknak. Általában olyat keresnek maguknak, akinek különleges képessége van.... mint nálunk: Alice. Alice a jövőbe lát. Én nekem a "pajzs" az erőm, ami mindenki másnak az erejével szemben jó. Edward gondolatolvasó. Renesmee pedig egy érintéssel áttudja vinni a gondolatait bárki fejébe. Kiskorában így kommuniáklt, mostanra viszont megtanult beszélni. Ő és Edward az akikkel együtt lakunk az erdő mélyén, egy kis faházban. Innen szerencsére nincs olyan messze a Cullen- család háza. Sokszor megyünk látogatóba hozzájuk. Hisz szívesen látnak minket, Esme, Carlisle, Rosalie, Emett,Alice, Jasper. De nem csak ők várnak minket, ott vannak a vérfarkasok is... Főként Jacob, akik mindig nagy izgalommal vár minket, mivel neki Renesmee bevésődött, ami annyit jelent, hogy biztos Renesmee Jacob számára az igazi. Ezért rengeteget akar vele lenni, és folyton óvja/védelmezi őt. De jó is így. Így minden TÖKÉLETES...

-Anya! Kész vagyok! - mondta Renesmee, izgatottan,ugyanis  most megy az első komolyabb vadászatára. (edigg mindig mi hoztuk neki a vért, most viszont elég nagy ahoz, hogy maga fogja el a zsákmányát. )
- Remek, akkor indulhatunk is! - mondtam majd elindultunk az erdőbe. 
Nyugodt volt az erdő. A kis folyó csobogása, és a madarak csiripelése hallatszott. 
-Fülelj! - mondtam suttogva, mégis határozottan. Ő pedig lehunyta a szemét és hallgatta az erdő dallamát. Aztán egyszer csak elindult felfelé egy fán, és elkapott egy mókust. Megakarta harapni a mókust de hirtelen megtorpant. 
- Én.... nem akarom...én - motyogta - én ... megsajnáltam.... 

- Semmi baj! - mondtam majd felmentem hozzá a fára. -Ha... nem akarod megölni.. akkor csak 2-3 kortyot nyelj le belőle, majd engedd el... - mondtam... reménykedtem benne, hogy elég lesz annyi Renesmeenek, és akkor a mókus is életben marad.
Bólintott, majd bele mélyesztette fogát ivott pár kortyot, és elengedte a mókust aki  lassan de elment.. Renesmee felpillantott majd ennyit mondott: " Nem is volt olyan nehéz.." Mosolyogtam magamhoz öleltem, majd elindultunk a Cullen család házához.