4. Rész: Az árnyalak 

Reggel 8 óra.Cullen család házában vagyunk. Emett őrködik és azt figyeli, nem-e jelenik meg újra az alak. Renesmee Rosalie-val rajzol. Alice Jasperrel a kanapén ül és beszélgetnek....igazából csak néha-néha egyikük megszólal, és ennyi. Esme Renesmee-nek reggelit készít, palacsintát. Carlisle az újságot olvassa, de látszik, hogy fel-fel néz és az ablakon át figyeli az erdőt. Edward pedig mellettem ül, fogja a kezem, és Renesmeet nézi aki épp egy Halloween-i tököt rajzol. Nagy a feszültség. Mindenki a tegnapi jeleneten töpreng. Senki sem tudja, ki lehetett az az alak...
*Csöngettek*. Mindenki mintha szív rohamot kapott volna. Nem tudtuk ki az.. Talán az az alak..? Carlisle Emettel ment ajtót nyitni. Mi fent voltunk és hallgattuk, nincs-e dulakodás vagy valami.. Nem hallatszott semmi. Majd hallottuk, ahogy feljönnek a lépcsőn, és megtekintettük Jacob-ot. Mindenki úgy megkönnyebbült. Pedig számíthattunk volna rá, hisz mi szóltunk neki, hogy egy alak figyeli a Cullen- család minden mozzanatát.
- Sziasztok! - mondta. Szinte senkinek nem jött hang a torkán. Visszajött az az állapot mint ami, a csöngetés elött volt. Mikor mindenki csöndben volt, csak a színes ceruzák hangja hallatszott, mikor színezett Nessi és a Palacsinta sercegése, mikor beleöntötte Esme a forró serpenyőbe.
- Örülök, hogy itt vagy! - törte meg a csendet Renesmee.
- Én meg annak örülök, hogy nincs semmi bajod... Neked meg a többieknek. - mondta Jacob majd elült Nessi mellé a földre, és nézte mit rajzol.
- Ez egy Halloween-i tök..? - kérdezte Jacob a rajzot fürkészve.
- Igen.. tetszik...? - kérdezte félének Nessi.
- Igen nagyon!- mondta Jace habozás nélkül. 
- Tényleg..? De örülök! - lelkendezett Renesmee - Csak nem tudom most mit rajzoljak..
-Halloween-it akarsz? - kérdezte Jacob.
-Hát... igen... - gondolkozott Nessi - megvan! Lerajzollak farkas ként!
-Tényleg? - lepődött meg Jacob.
- Igen! De ne nézd! Azt akarom ,hogy meglepetés legyen! - mondta majd neki is kezdett a rajznak. Jacob, Leült az asztalhoz, ugyan is kész volt a palacsinta. Nessi gyors húzott még pár csíkot a rajzában, majd leült Jace-kel szemben, és elkezdett enni egy kakaós palacsintát. És ezután újra csönd jött. 
-Ki kéne deríteni, ki figyel minket, és mit akar tőlünk. - szólalt meg Edward.
-És mi van, ha nem is az egész Cullen családra fáj a foga. Lehet, hogy csak Alice-re. Vagy Renesmee-re. Vagy rád. - mondta Jasper.
-Jasper-nek igaza van. - mondta Carlisle. - Nem tudhatjuk, kit akar és miért. 
- És ha csak simán figyel minket? - vetettem fel.
- És miért figyelne minket csak úgy bárki is..? - Kérdezte Alice.
-Hát... - gondolkoztam.. - mi van akkor, ha a Volturi figyeltet meg minket... Hisz.. hisz legutobb nem tudott győzelmet aratni felettünk. 
-Ilyenekbe ne is gondoljunk bele! - mondta Edward. - lehet, hogy nem is akar semmi komolyat! Lehet, hogy csak erre tévedt vagy valami... - a végén már úgy mondta mintha már ő sem hinné el azt amit mond.
-Én nem hiszem. - mondtam majd felálltam, és elindultam a terasz felé mikor megláttam... egy fekete csuklyás... árny alakot.
-OTT VAN!! - kiáltottam majd leugrottam a teraszról és utána iramodtam. Egy vámpír lehetett mert iszonyúan gyors volt. A többieknek semmi esélyük nem volt, mert csak késöbb indultak mint én. Én rajtam múlt minden." El kellett  kapnom és le kell zárnom az ügyet."  - Gondoltam. Futottam, de hiába túl gyors volt. De látszott rajta, hogy már ő is lassúl. Egyszer csak eltűnt egy bokor mögött. Én bevetettem magam a bokorba. De amint átértem nem láttam sehol. egyszer csak valami rám esett a fáról, és a nyakamat fogta. Majd a fejem, és azt hittem itt a vég.. Mindennek vége. Aztán hirtelen valami lerántotta rólam. Én leestem a földre. Mikor felnéztem láttam, hogy Edward viaskodik, vele. Akartam segíteni menni, mikor sikítást hallottunk. Nem tudtuk mi volt, az egy pillanatra figyeltünk, csak, de az épp elég volt arra, hogy a csuklyás ember meglógjon előlünk. Gyors visszafutottunk, megnézni mi volt a sikítás, mikor láttuk, hogy Renesmee sír. 
-Mi történt? - kérdeztem.
-Épp futottam, segíteni akartam mikor.. mikor elestem.. és nézd: - majd rámuatott a kezére amiből folyt a fér. Elvághatta valami a kezét.
- Semmi  baj Carlisle meggyógyít. - mondtam majd felvettem és vissza vittem a Cullen házba. 
 A többiek csak ránk néztek, és tudták nem jártunk sikerrel...Carlisle végül is bekötötte Renesmee kezét, ami mire visszaértünk, már nem vérzett. A Cullen házban fogunk éjszakázni. Minden órában váltunk, hogy ki őrködik és hol. Reméljük nem lesz baj...

3. Rész: Valaki figyel....

-Anya! - kiabálta Nessi - én minek öltözzek majd be Halloween-kor...? 
- Nem tudom.. .minek szeretnél..? - kérdeztem töprengve.
- Hát, az a baj, hogy nem tudom.. - mondta és közben tovább vágta a díszeket.
- Azt nem tudod, hogy minek öltözz be... vagy azt, hogy minek lehet...? - gondoltam, lehet, hogy nem tudja minek is lehet beöltözni...
- Hát is-is.. de azt tudom, hogy ijesztő jelmezt kell húzni.. de azt nem tudom, hogy én milyenbe menjek. - sopánkodott Nessi.
- Hát van aki szellemnek öltözik be.. van aki boszorkánynak, van aki vámpírnak, de mindenki annak aminek szeretne.. - soroltam.
- És... félvámpírnak senki sem..? - kérdezte kicsit sajnálkozva, mintha előre tudná a választ.
- Hát... nem nagyon tudják, hogy hogyan kell félvámpírnak beöltözni.. szerintem.. 
- Ohh..én szívesen beöltöznék félvámpírnak... csak az a baj, hogy én az vagyok és nem akarok magamnak öltözni.. - gondolkozott tovább Renesmee. - Te minek fogsz beöltözni..?
-Én.? - mosolyogtam. - felnőttek nem szoktak beöltözni.. mert ők csak a Csokit osztják a gyerekeknek.
- Jaa értem.. - mondta. - És kiskorodban minek öltöztél be..?
- Hát... én... - gondolkoztam.. - én nem nagyon öltöztem be... mert hát városban nem egyszerű házról házra járni stb..! 
- Ohh.. - szomorodott el. - és minek öltöztél volna, ha mehettél volna..?
- Hát.. - valahogy éreztem, hogy megkérdezi. - én... vámpírnak akartam, mindig is beöltözni.. de most már... jelmez nélkül is az vagyok... - mosolyogtam. 
- Akkor én vámpírnak öltözök be! - határozta el Renesmee.
- Az csúcs! -mondta hirtelen Alice, és felkapta Nessit mellőlem a kanapéról. - majd szépen kisminkellek! 
- Vámpírnak..? - kérdezte félénken Nessi.
- Igen, vámpírnak! - örvendezett Alice.
- Akkor... akkor olyan szép leszek mint anya..? - kérdezte óvatosan. Én nekem, pedig pár könnycsepp jelent meg az arcomon. Ilyen kedveset mondott rólam. 
- Igen... olyan szép leszel mint anya.. -vette suttogóra Alice. Majd Renesmee oda futott hozzám és megölelt. Én nekem pedig, ez egy örök emlék marad.. mikor a kislányom szinte vágyik arra, hogy olyan legyen mint én...
  Vacsora! - szólt Edward akit csak most vettem észre, pedig mióta az ajtóban állhatott..
-Juhú, éhen halok! - mondta Renesmee majd kifutott Edward mellet az étkezőbe. Én és Alice Edward mögött pedig elindultunk Nessi után. 
- Szóval vámpír leszel? - kérdezte Esme, aki egy tál spaggettit rakott Renesmee elé.
- Igen! - mondta, majd teli szájjal folytatta. - Alice azt mondta majd ki-sminkel.
- Tényleg? - kérdezte Rosalie majd szemrehányóan mondta Alice-nek - Én akkor a haját csinálom. 
- Komolyan? - csillant fel  Nessi szeme. 
- Persz.. - nem tudta befejezni, a szót, mert az ablak felé bámult arra mutatott és csak ennyit mondott- valaki figyel minket.... - mindenki gyors odanézett és egy alakot láttunk, csak eltűnni a fák ágai között. Emett gyors kifutott, Jasperrel együtt, de hiába. Az alak aki ott volt már rég elbújt... De nyomasztó tény az, hogy KI? és MIÉRT? figyelt minket... vagy eddig is figyelt...?

2. Rész: A Halloween-i készülődés

-Sziasztok! Itt vagyunk! - mondtam amint beléptünk a Cullen-ház küszöbén. 
- Sziasztok! - futott le a lépcsőn Jacob, majd megölelte Renesmee-t. - Segítesz kidíszíteni a házat? - kérdezte Jacob Renesmee-t.
- Kidíszíteni? Hát persze! - mondta vidáman. - de.... miért is...? 
 - Hát mert pár nap múlva Halloween. - mondta Jacob.
- Halloween....? - kérdezte töprengve Renesmee. - Az micsoda is..?
- Hát az emberek, ilyenkor mennek a temetőkbe....és gyertyát gyújtanak.... meg ... meg beöltöznek a gyerekek, és mennek csokit kérni... Ez a mi ünnepünk! - sorolta Jace. 
- Főleg a vámpíroké. - mondta Car
lisle - Amúgy, sziasztok!
- És... a félvámpíroké is...? - kérdezte félénken Renesmee.
- Hát persze!  Az emberek azt hiszik nem létezünk... Ezért beöltöznek mindenféle "ijesztő" jelmezbe. Mi viszont, nem is kell beöltözzünk. - mosolygott Esme - De mi is megünnepeljük Halloween-t. Hisz... hisz rólunk szól.
- De jó lehet!! - mondta Renesmee. - én is beöltözhetek valaminek anya? 
- Persze.. sőt elmehetsz csokit gyűjteni is! - mondtam. - Na, de! kezdjük is el a díszítést külömben sosem leszünk készen...! 
- Oké! - mondta Nessi - de... ilyenkor miket kell kirakni..?
- Csontvázakat, Halloween- tököket, és minden ami az ijesztegetéssel kapcsolatos.  - mondta Alice. - amit persze stílusosan is lehet... - mondta.
- Na mivel kezdjük..? - kérdezte Edward.
- Hát gyertek ott van a konyhában a sok dísz, meg lehet is csinálni ujjakat.... ki mit szeretne.. - mondta Carlisle. 
  Mindenki elindult a konyhába, és elkezdtünk dolgozni.  Lufikat fújtunk fel héliummal, ezért a magasba repültek, töklámpásokat csináltunk, egy nagy Halloween feliratot is kivágtunk papírból. Minden jól ment egészen addig míg..
- Edward gyere gyorsan! - mondta Carlisle. - Jacob leesett a létráról, be kell hoznunk! 

Edward gyors ki is ment én meg, megöleltem Renesmee-t mert láttam nagyon megijedt. 
 - Nem lesz semmi baja, Jacob vérfarkas... ők hamar meggyógyulnak. - mondtam.
- Biztos nem lesz baja? - kérdezte Nessi.
- Biztos... - bár én sem tudtam. Ajtó csapódás hallatszott, Renesmee-vel gyorsan odafutottunk, megnézni nem-e történt valami baja Jacobnak. 
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Eltört a karja... de szerencsére már most elkezdett beforni... Nem lesz baj - mondta Carlisle.
Mindenki felsóhajtott. De főként Nessin lehetett látni, hogy megkönnyebűlt. 
Most már csak a díszítés maradt vissza...
 

1.Rész - Mi is van most velünk?

Bella vagyok. Van egy férjem, Edward. Ő vámpír. Én is az vagyok. De mikor a lányunk, Renesmee fogant, én még ember voltam. (A születésekor a férjem átváltoztatott vámpírrá.) Így viszont Renesmee félig ember félig vámpír. Félig vérrel táplálkozik félig emberi táplálékot eszik. Fele annyit kell pihenjen mint egy átlagos ember. De még így is többet és egy egyszerű halandónál. Azonban gyorsabban is nő, mint egy átlagos ember. De egy másik félvámpír megállt a fejlődésben felnőtt korában így nyugodtan végig nézhetjük ahogy Renesmee felcseperedik. Viszont, ott van egy nyomasztó "társaság" A Volturi. Ők azok akik a vámpír-társadalom fő emberei. Ők, ha kinéznek maguknak valakit egy klánból nem nyugszanak, míg meg nem szerzik maguknak. Általában olyat keresnek maguknak, akinek különleges képessége van.... mint nálunk: Alice. Alice a jövőbe lát. Én nekem a "pajzs" az erőm, ami mindenki másnak az erejével szemben jó. Edward gondolatolvasó. Renesmee pedig egy érintéssel áttudja vinni a gondolatait bárki fejébe. Kiskorában így kommuniáklt, mostanra viszont megtanult beszélni. Ő és Edward az akikkel együtt lakunk az erdő mélyén, egy kis faházban. Innen szerencsére nincs olyan messze a Cullen- család háza. Sokszor megyünk látogatóba hozzájuk. Hisz szívesen látnak minket, Esme, Carlisle, Rosalie, Emett,Alice, Jasper. De nem csak ők várnak minket, ott vannak a vérfarkasok is... Főként Jacob, akik mindig nagy izgalommal vár minket, mivel neki Renesmee bevésődött, ami annyit jelent, hogy biztos Renesmee Jacob számára az igazi. Ezért rengeteget akar vele lenni, és folyton óvja/védelmezi őt. De jó is így. Így minden TÖKÉLETES...

-Anya! Kész vagyok! - mondta Renesmee, izgatottan,ugyanis  most megy az első komolyabb vadászatára. (edigg mindig mi hoztuk neki a vért, most viszont elég nagy ahoz, hogy maga fogja el a zsákmányát. )
- Remek, akkor indulhatunk is! - mondtam majd elindultunk az erdőbe. 
Nyugodt volt az erdő. A kis folyó csobogása, és a madarak csiripelése hallatszott. 
-Fülelj! - mondtam suttogva, mégis határozottan. Ő pedig lehunyta a szemét és hallgatta az erdő dallamát. Aztán egyszer csak elindult felfelé egy fán, és elkapott egy mókust. Megakarta harapni a mókust de hirtelen megtorpant. 
- Én.... nem akarom...én - motyogta - én ... megsajnáltam.... 

- Semmi baj! - mondtam majd felmentem hozzá a fára. -Ha... nem akarod megölni.. akkor csak 2-3 kortyot nyelj le belőle, majd engedd el... - mondtam... reménykedtem benne, hogy elég lesz annyi Renesmeenek, és akkor a mókus is életben marad.
Bólintott, majd bele mélyesztette fogát ivott pár kortyot, és elengedte a mókust aki  lassan de elment.. Renesmee felpillantott majd ennyit mondott: " Nem is volt olyan nehéz.." Mosolyogtam magamhoz öleltem, majd elindultunk a Cullen család házához.